Meggyújtottuk VASÁRNAP az első adventi gyertyát - időben egyre közlebb kerülünk
karácsonyhoz.Ahogy az ünnep közeledik lelkünk is úgy telik meg szép
érzésekkel. A vasárnapi közös éneklést és imádkozást jobban
óhajtjuk,mint más vasárnapokon. Szeretnénk felkészülni a szeretet
ünnepére, hogy karácsonykor a sok csillag közül felismerjük a
jászolbölcső fölött ragyogót. Szeretnénk mi is meglepni önmagunkat és
szeretteinket kedves, szép ajándékokkal és tudjuk, hogy a legértékesebb
ajándék az, amit lélekből adunk. Ezért önmagunk fele fordulunk és
keressük lelkünkben a szépet, a jót, a kedvest. Milyen nagy öröm az,
amikor felfedezzük önmagunkban a jóságot! Az adventi időszak egyfajta
önvizsgálat is, amikor magunk fele fordulunk és megtaláljuk az isteni
fényt, az isteni lángot. Ezek a fények a békességnek, a reménységnek,
türelemnek, szeretetnek a fényei. Jóleső érzés tölt el amikor önmagunkat
mi is a békesség hordozóiként látjuk
.
Lelkiismereti vizsgálatot tartunk és keressük azokat az élethelyzeteket ,
amikor szétáradt bennünk és körülöttünk az Istentől kapott jóság.
Amikor nem szóval, de cselekedettel tudtunk szeretni. Hasonló kedves
érzésekkel tölt el az is, amikor szeretteink felénk súgárzó szeretetét
tapasztaltuk meg. Adventkor szeretnénk megerösödni az emberi jóságban -
és várjuk ennek a beteljesedését karácsonykor.
Erösödjünk meg abban a tudatban hogy az isteni jóság szikrája ott van bennünk is és minden emberben ott van
Kívánok mindenkinek áldott, békés ünnepvárást
Kommentáld!