Hosszú kihagyás után eljött ez a nap is. 

Rátaláltam a Túratárs oldalára, és ennek hatására többé nem tudtam nyugodni. Állandóan az járt az eszembe, hogy vár rám a Bükk hegység. 

Az egyik kedves ismerősömnek elmondtam mi jár a fejemben, hogy menni akarok túrázni. Amire nem számítottam,- Ő rögtön megkérdezte- és mikor? Legalább 10 éve azon gondolkodott kivel járhatna el kirándulni? Ez még jobban felfűtött, és rá két napra már az erdőt jártuk. Mivel neki is nagyon megtetszett a természet vonzereje, megalapítottam / A Bükk reánk vár / csoportunkat.  

Kiírtam az első kirándulásunkat szeptember 25-re, amin 4-en vettünk részt. 

Az útvonalunk: Lillafüred-Szent István tető- Savós-völgy-Hámori tó-Lillafüredi vízesés.
Ez egy kirándulásszerű túra volt.

Mivel még nem találkoztunk, nagy várakozással indultunk a találkozóhelyünkre az 5-ös busz végállomásához. Mind a ketten időben kedvesen jelentek meg. A találkozásunk úgy zajlott mintha előtte való nap váltunk volna el egymástól.

A busz hamar kiért Lillafüredre, a Szent István barlangnál szálltunk le, innen kezdődött a sétánk.

Enyhén emelkedő erdészeti úton haladtunk fölfelé. Az út jobb oldalán szépen gyűrt agyagpala- és mészkőrétegeket láttunk. Továbbra is enyhén emelkedett az utunk és a vesszős völgy oldalába érkeztünk. Innen a Szinva völgy és a Fehér-kő látványában gyönyörködhettünk. Följebb szép mészkedvelő tölgyes alatt sétáltunk fokozatosan fölfelé.

Fölértünk a Szent István lápa tetejére, ahol jobbra fordultunk és Észak felé haladtunk tovább. Balról fenyők között lévő töbörsor egyik tagjában nyílik az István-lápai-zsomboly, amely 260 m-es mélységével a Vecsem-bükki-zsomboly mellett az ország legmélyebb barlangja. (Kár, hogy jelenleg le van zárva)

Innen tovább haladva kényelmes sétával értünk el az István kilátó porfirit szikláira. Mivel kissé párás volt a levegő, alattunk a Palota-szálló tornyát,- Hámoron át egészen a Molnár szikláig - a Szinva völgyét láttuk.

Visszatértünk a szállítóútra, és lefelé haladtunk tovább, közben az egyik túratársunk gombászásra adta a fejét. Benne gyönyörködtünk ahogy a hegyoldalban különböző tornamutatványokkal érte el a gombákat. De sikerélménye volt.

Leértünk a Lillafüred- Jávorkúti műútra pár száz méter után elértük a savós völgyi túrista utat, és ezen haladtunk meredeken lefelé. Láttuk a savósi hasadék barlangot, Utána hamarosan leértünk a Hámori tó felső végéhez ahol már sajnos a civilizáció nyomaival találkoztunk.

(Eldobott sörös dobozok, ivóleves flakonok, autógumik a vízben, a tóparti kerítés kidöntve).

Nagyon sok fa a tó vizében ezek sajnos tövestől a sok esőzés hatására dőltek a vízbe.

Megnéztük a Palotaszállót, esküvői fényképezést is láttunk. A kisvonattal is találkoztunk.

Ezután lementünk a vízeséshez, gyönyörködtünk a Szeleta barlang látványában, alatta a sziklamászók gyakoroltak. Odáig lesétáltunk és a sziklák alatti buszmegállónál végetért a kirándulásunk.

Én nagyon jól éreztem magam, úgy éreztem, hogy a többiek se bánták meg, hogy eljöttek.

Köszönöm ezt a szép napot Ballagemáriának aki Recskről csatlakozott hozzánk, Mcévá-nak és lipityókának, hogy jelenlétükkel megszépítették a napomat.