összetartozunk: A KARÁCSONYFA TÖRTÉNETE

Szeretettel köszöntelek a Ember és emberség közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, barátkozhatsz. Ha blogot akarsz írni a hírek oldalon tedd meg!
Köszönöm Sanyibá.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 16 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 50 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 18 db

Üdvözlettel,

Ember és emberség vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ember és emberség közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, barátkozhatsz. Ha blogot akarsz írni a hírek oldalon tedd meg!
Köszönöm Sanyibá.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 16 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 50 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 18 db

Üdvözlettel,

Ember és emberség vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ember és emberség közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, barátkozhatsz. Ha blogot akarsz írni a hírek oldalon tedd meg!
Köszönöm Sanyibá.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 16 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 50 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 18 db

Üdvözlettel,

Ember és emberség vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ember és emberség közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, barátkozhatsz. Ha blogot akarsz írni a hírek oldalon tedd meg!
Köszönöm Sanyibá.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 16 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 50 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 18 db

Üdvözlettel,

Ember és emberség vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.


Mikulás története
December 13. - Luca napja
Advent - a készülődés, várakozás ideje
Karácsonyi hagyományok
A karácsonyfa története
Mi kerüljön a karácsonyfára?


Mikulás története

„Nagyszakállú Mikulás, sok gyermek barátja” – szól a dal december elején, s a gyerekek nagy izgalommal várják, hogy megérkezzen teli puttonyával, sok-sok apró ajándékkal a Mikulás. Nálunk, Magyarországon december 6-án, Miklós napján látogatja végig a gyerekeket a deres szakállú Télapó, kinek zsákjában megannyi földi jó lapul, alma, dió, mogyoró. Na és persze csoki, szaloncukor, miegyéb. Persze csak annak, aki jó gyerek volt, hiszen a rosszcsontoknak virgács jár. Az ünnep Szent Miklós püspök nevéhez kapcsolódik, aki életében számtalan szegény gyereknek segített. Jótettei nyomán szövődött a legenda a jóságos, piros ruhás öreg bácsiról, aki a fagyos. havas tél beköszöntével körbejárja a világot, szeretetet, világosságot hoz ajándékaival az emberek otthonába.

Régen a Mikulásvárás részeként a fiúk bekormozott arccal, láncot csörgetve jártak az utcákon, így ijesztgették a lányokat, közben apró ajándékokat osztogattak a gyerekeknek. Az a hagyomány pedig a mai napig megmaradt, hogy ezen az estén minden gyermek kitisztítja a csizmáját, kiteszi az ablakba, amibe a Mikulás becsempészi az ajándékot az éjszaka leple alatt.

Az amerikai gyerekek kevéssé szerencsések, mint a magyarok. Ott nincs külön Mikulás ünnep december 6-án. Hozzájuk csak karácsony éjjelén érkezik meg a Télapó. A kéményeken, kandallókon át közlekedik, s a karácsonyfa alá ő helyezi el az ajándékokat.

Tudvalevő az is, hogy Mikulás a finnországi Lappföldön él, a messzi északon, s csillagjáró rénszarvas szánon jár. Finnül így hangzik a neve: Joulupukki. Ha kíváncsi vagy, miként telnek napjai, elolvashatod ezen az oldalon: http://www.joulupukki.fi/. Még levelet is írhatsz neki erre a címre: santa.claus@santaclausoffice.fi .



December 13. - Luca napja

Boszorkányok márpedig vannak. Legalábbis a mesékben és legendákban, de ha ott nem léteznének, bizony számtalan varázslatos történettel, népszokással volnánk szegényebbek. A boszorkányok leleplezésére pedig legalkalmasabb eszköz a Luca széke. Ha a tulajdonosa magával viszi az éjféli misére, arra állva azonnal megláthatja a boszorkányt. Más hagyomány szerint a székre felállva jövendőbelijüket láthatták meg a lányok. Ez a bűbáj azonban csak akkor működik, ha ezt a széket december 13-án, Luca napján kezdik el készíteni, és nem végeznek vele karácsony este előtt. Innen a mondás: Lassan készül, mint Luca széke. A boszorkánymegfigyelés után pedig a széket még a szentmise után el kellett égetni.

Luca naphoz számos más hagyomány is kötődik, például a búzaültetés. Ezen a napon egy cserépbe búzát vetünk, hogy karácsonyra kikeljen. A kikelt szép zöld búzát a karácsonyfa alá tesszük, mint az élet jelképét. Ez nemcsak éke lehet az ünnepnek, hanem jó szórakozás is, hiszen mindennap lehet lesni, méregetni, hogy mennyit nőtt a búzánk. Az így csíráztatott búzához jövendölés is kötődik: ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.

Luca napjától az időjárást is érdemes figyelni. December 13-tól karácsonyig pontosan 12 nap van, ahány hónap az évben. A régiek ilyenkor naponta feljegyezték, hogy milyen idő volt, s ezt a következő év hónapjaira osztották be. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből.

A nagyobb lányoknak igazi szerelmi jóslást ajánlunk erre a napra. Süssenek süteményt és minden kis kalácsba rejtsenek el egy fiúnevet. Akinek a neve utoljára marad meg, az a fiú lesz a várva-várt jövendőbeli. Szintén szerelmi jóslás a Luca-cédula is. 12 fiú nevét kell egyenként felírni papírlapokra, azokat összehajtogatni, és minden nap találomra tűzbe vetni egyet. Akinek a neve utoljára marad, az lesz a jövendőbeli.

Meglehet, hogy ezek a hagyományok nem adnak valóságos eredményt, de egy kis játék kedvéért érdemes kipróbálni. Sok szerencsét!



Advent - a készülődés, várakozás ideje

Az adventi időszak a várakozás, a reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület. Ilyenkor előkerülnek a tavalyi lakásdíszek, az adventi koszorú, az adventi naptárak. Kicsi és nagy együtt számolja a napokat, hogy hányat kell még karácsony estig aludni. Ennek az időszaknak talán a legszebb dísze az adventi koszorú, amelyet készen is megvehetünk, de értékesebb, ha mi magunk készítjük el. Nem kell sok dolog hozzá, egy koszorú alap, négy gyertya, s ötletes díszítő elemek – szárított narancs, fenyőfaág, masnik, termések. A gyerekek kedvence az adventi naptár, amely 24 kis meglepetést rejteget karácsonyig, kis csokikat, vagy apró ajándékokat. A készülődés még bensőségesebb, ha a család együtt tölti az estéket, mesélnek, énekelnek, s együtt várják a kis Jézus születését.


Karácsonyi hagyományok

A karácsony talán a legszentebb ünnep az évben. Régi szokás szerint, amikor az esthajnal csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Érdekes hagyomány volt, hogy ilyenkor a gazda a ház udvarában ellőtte puskáját, így üldözve el a gonosz lelkeket. Az est fénypontja a vacsora volt, s az sem volt mindegy, hogy ilyenkor mi került az asztalra. Első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, amelynek szintén gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztalról nem hiányozhatott a hal, a beigli, valamint az alma és a dió. Kedves szokás volt, s sok mai családban újra jelen van, az alma felvágása. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben. Egy másik hagyomány szerint még a karácsonyi morzsát is összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

A vacsora mellett egyéb más hagyomány is fennmaradt, amelyekkel még a mai napig találkozhattok.
Mendikálás: a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.
Kántálás: Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig

Betlehemezés: Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit
Pásztorjárás: A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás: Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.
Borszentelés: December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon meg a bor.



A karácsonyfa története

Ma már a karácsony elképzelhetetlen karácsonyfa nélkül. De vajon tudjátok-e, hogy mióta állítunk karácsonyfát, s hogy mit jelképez a fenyőfa?

Az egyik legenda szerint, mikor Jézus Krisztus a Földön járt, gonosz emberek üldözték. Menekülés közben egy sűrű lombú fa alá állt, azonban a fa azt monda, „állj odébb, mert, ha alattam találnak meg, úgy engem is elpusztítanak”. Hasonlóan elutasította Jézust a többi lombos fa is. Üldözői már majdnem utolérték, amikor egy fenyő alá ért, amelyik kevés levele miatt ágaival takarta el, elrejtvén az üldöző gonoszok elől. Az Úr ezután megáldotta a fenyőt: „Soha ne hullasd le leveledet – mondá – akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levél nélkül sorvadoznak. Légy délceg, élj meg mindenütt és az emberek emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”


Egy másik hagyomány szerint Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított gyermekeinek először karácsonyfát 1536-ban.
Kutatások szerint az első történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik, amikor egy strassbourgi polgár feljegyezte, hogy a városban elterjedt az a szokás, hogy fenyőfákat állítanak, melyeket gyümölcsökkel, láncokkal díszítenek. Egy jóval későbbi feljegyzés szerint, 1737-ben, egy wittenbergi könyvben találták azt a leírást, hogy minden gyermek külön-külön kapott karácsonyfát, s itt említés történik már egy újabb fadíszről is, a gyertyákról. A karácsonyfa gyertyáinak lángja fontos jelkép lett, ezzel emlékeztek a téli napfordulókor feltámadó fényre, a fény hozóra, azaz a megszülető Jézusra. A ma ismert karácsonyfa elődje sokáig az életfa volt. A hagyomány szerint egy termőágra sodrófát vagy mángorolót kötöttek a ház mestergerendájára, s a gyerekeknek gyümölcsöt, süteményt raktak rá. Az ország egyes vidékein nem fenyőből készült az ünnepi dísz, hanem tövises ágakat, borókát, fagyöngyöt kötöztek össze,, s ezt állították fel, vagy akasztották a gerendára, feldíszítve.

Hazánkba a karácsonyfa Németországból Bécsen keresztül érkezett, és először a nemesi családok házaiban jelent meg.
1825-ben Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban arról ír, hogy abban az időben minden gyermek külön karácsonyfát kapott. A karácsonyfa állítás német protestáns szokásának magyarországi meghonosítását a báró édesanyjának tulajdonítja. Az előző állításnak némileg ellentmond azon kutatók véleménye, akik szerint Magyarországon először 1825-ben Brunszvik Terézia, az első hazai óvoda megalapítója állított fenyőfából készített karácsonyfát.

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu