Szeressük egymást ameddig csak lehet,
vegyen körül minket az igaz szeretet,
a bajban mindíg nyújtsunk segítő kezet,
mely letörli arcunkról a fájó könnyeket.

Ne érhesse lelkünk, szomorúság, bánat
hiszen itt mindenki barátot találhat
kitől szeretetet, megértést kaphat,
megoszthat vele örömet fájdalmat.

Ki szeret akkor is, ha hibázunk,
nap- nap után a lelki támaszunk
mikor kell a vállán sírhatunk,
örömünkben együtt kacaghatunk

Életünk során lehet sok barátunk,
kiktől később fájdalommal válunk,
évekkel később egymásra találunk,
a régi emlékeken jókat kacarászunk.

AJTÓNK ELŐTT.

   Csak egyszerű sima faajtó, de otthonunk ajtaja. Ha hosszú ideig távol voltunk, ha úgy érezzük, hogy az emberek igazságtalanok voltak velünk szemben, ha tele van fejünk apró gondokkal, otthonunk ajtaja mosolyogva hív. Gyere haza! Itt béke, csend és nyugalom van, ami után vágyódsz.

   Hadd kint az utcán gondjaidat, amikor otthonod küszöbét átléped, bent pihenj és élvezd a szeretetet. Ne engedd be a világ zaját a házadba.

   Ahogy most otthonod ajtaját nézed, mely elválasztja külső és belső életedet, a külső kenyérharcot a bent uralkodó békétől, így látod majd a halált is.

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!


Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre,amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át. Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, amely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad.

"A különböző vallások más és más dolgoknak tulajdonítottak jelentőséget, de egyben mindegyik közös volt. A víz jelentőségét minden kultúrában felismerték és számára méltó helyet adtak hitükben, rituáléikban.

Öreg tanítónő mondogatta, rossz hangulat ellen a legjobb orvosság az, ha mások bajai után érdeklődünk és segíteni igyekszünk rajtuk.

  Egy időben mély levertség uralkodott rajtam, mondotta, amikor egyik barátnőm üzenetét vettem kézhez. Tudatta velem, hogy súlyos állapotban kórházba vitték és kérte legyek segítségére. Erre összeszedtem magamat, elmentem hozzá, tettem-vettem az ágya körül, megvigasztaltam, megbízásait a városban elvégeztem  és amikor este hazamentem, nemcsak elfelejtettem a saját bajomat, de még az a jó érzésem is megvolt, hogy máson segítettem.

   Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt: „Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt.    Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.” Az apa kinyitotta a csomagot.

  Fiatal földbirtokos házaspár rokonát kereste fel szánkón a szomszédos faluban.

   Hazafelé jövet a lovak nyugtalankodni kezdtek. Egyszerre a kocsi mögül farkasok üvöltése hallatszott. A kocsis a lovak közé csapott és megkezdődött az élet-halál versenyfutás. Őrült vágtatással akkor siklott be a szán a nyitott kapun, amikor a farkasok már neki akartak ugrani a lovaknak.

   Amikor a házaspár benyitott lakásába, rémes látvány tárult szemeik elé, a szoba tele sűrű széngázzal és a padlón önkívületben hevert két gyermekük a felügyeletükkel megbízott leánnyal együtt.